Ora et labora! - Imádkozz és dolgozz!

A bencések a római katolikus egyház és a nyugati kereszténység legrégebbi szerzetesrendje (bár szoros értelemben nincs bencés rend, hanem azokat kongregációkat foglalja magába, amelyek a benedeki regula szerint élnek), monostoraikat – híven jelmondatukhoz: „Ora et labora” (imádkozz és dolgozz!) – az imádság és a munka fogta össze össze.

Munkával és ájtatoskodással kellett foglalkoznia mindenkinek, monostoraikat is igyekeztek ott és úgy felépíteni, hogy a vallásgyakorláson túl a munkavégzéshez is elérhető legyen minden szükséges dolog: víz, szántóföld, magtár, malom, baromfiudvar, istálló, fűvészkert, iparos műhelyek, stb. hogy a szerzeteseknek ne kelljen messzire bolyonganiuk, hogy a mesterségüket űzhessék.

Monostoraik igazi mezőgazdasági mintagazdaságok voltak, de nemcsak földműveléssel foglalkoztak, hanem iparosok, molnárok, pékek, kovácsok, takácsok, szabók, vargák, könyvkötők, harangöntők, orgonakészítők, festők, szobrászok, építészek is voltak. Ahol a bencések jobbágy segítséget is kaptak, ott inkább a munkavégzést irányították, szervezték, vezették. És bár kezdetben a rend tagjai kizárólag kézi munkával foglalkoztak (mármint az imádság mellett), de hamarosan támogatásra talált körükben a szellemi munka is, a tudományokat is elkezdték művelni és persze oktattak is (talán a leghíresebb hazai bencés, Szent Gellért például, István király fiának és örökösének, Imre hercegnek a nevelője is volt).