Rút kiskacsa azoknak, akiknek a munkájuk miatt autóval kell járniuk
Ami az amerikai autótörténelemben a
Ford T-modell (a „Bádogböske”), vagy a németben a Volkswagen Typ1 (a „VW bogár”),
az a franciának a Citroen 2CV "Kacsa”, amely megalkotásánál azokat célozták
meg „akiknek munkájuk miatt autóval kell járniuk, és akiknek túl drága egy hétköznapi
autót megvenni." - és elsősorban nem a városi kispénzű proletárokra,
hanem a vidéki állatorvosokra, orvosokra, szülésznőkre, papokra, gazdálkodókra,
őstermelőkre, piacozó kereskedőkre és családjaikra gondoltak (a 2CV
Fourgonnette kisteherautó például összecsukható, kivehető ülésekkel és hátsó
oldalablakokkal rendelkezett, így egy kereskedő a hétvégén családi járműként,
hétközben pedig fuvarozási tevékenységre használhatta):
- az autónak négy személy mellett 50 kg terhet is el kellett tudnia fuvaroznia;
- át kellett tudjon menni egy frissen szántott területen az általa szállított kosár tojás összetörése nélkül;
- egy teljesen gyakorlatlan sofőrnek is el kellett tudni vezetnie;
- olcsónak, alacsony fenntartási költségűnek (3 liter százon) és egyszerűen szervizelhetőnek kellett lennie.
A fenti elvárásoknak megfelelően, az
első készre jelentett 2CV még egyetlen fényszóróval és féklámpával volt
ellátva - egyrészt ez volt a törvény által előírt minimum, másrészt úgy
gondolták, hogy a kiváltani szánt lovaskocsikon még ennyi sincs… -, de hiányzott
belőle az elektromos indító, és a zárható vezetőajtó is. Az üzemanyagszint mérőpálcával
volt ellenőrizhető, a sebességmérőt a szélvédő oszlopra rögzítették (az
egyetlen másik műszer egy ampermérő volt), vászontetővel rendelkezett, és csak
szürke színben volt kapható.
1939 közepén 250 autóból álló kísérleti sorozatot gyártottak, és meg is kapta a francia piacra való engedélyt, de a II. világháború megakadályozta a tömeggyártást, így a Citroën csak 1948. október 7-én mutatta be hivatalosan a párizsi szalonban. A heves kritikák ellenére – "...ez egy olyan tervező alkotása, aki szinte mazochista hévvel csókolta meg a megszorítások korbácsát", "...van hozzá konzervnyitó?", "csúnyasága és primitívsége ellenére a 2CV egy nagyon érdekes autó...” – a 2CV óriási hatással volt a francia lakosság alacsony jövedelmű szegmensének életére és példátlan kereskedelmi sikert aratott: az értékesítés megkezdését követően pár hónapon belül már hároméves várólista alakult ki, amely hamarosan öt évre nőtt. Abban az időben egy használt Kacsa drágább volt, mint egy új, mert a dolgozónak nem kellett várnia rá….
Az utolsó Kacsa 1990-ben, összesen pedig 5.114.961 példány hagyta el a fészket (amelyekhez még közel 2 millió Dyane és Mehari licence is társul).
